oldalak

2015. január 28., szerda

Megragadlak, nem engedlek I.



Regény(?), multimix, a fő páros FrostIron. Kis marveles pajtijaink a Roxfort padját koptatják, bonyolult kapcsolatok, családi perpatvarok fűszerezik életüket. Aztán felbukkannak az újak, egyenesen Norvégiából, és sok minden megváltozik. Slash, néha komor, néha humoros. De főleg komor. Első rész.


A helyzet a következő volt: Tony marhára unatkozott. Nagyon. Elviselhetetlenül. A könyvtárban voltak, és Clint - aki a hugrabugos talárját a földön tárolta, a melegre hivatkozva, ami októberben határozottan nem létezik - véget nem érően áradozott a mindenféle csokikról és cukrokról, csak mert megint kitört rajta az édességmánia, ölében a barátnőjével, a mardekáros Natashával, akivel egy se-veled-se-nélküled kapcsolatban tengődtek negyedik óta, vagyis immár két éve. Az átlaguk heti nyolc veszekedés és kibékülés, heti három szakítás, megszámlálhatatlan smárolás. Amikor éppen nem csókolóztak, akkor Clint áradozott az édességek végtelen soráról, vagy veszekedtek, vagy külön voltak (ez a legritkább eset). Bruce, az ő öribarija és hollóhátos háztársa, éppen egy rendkívül vastag és valszeg rendkívül unalmas könyvet olvasott a helyes pálcatartásról, fittyet hányva Tony kínjaira, Steve, a Griffendél örök jófiúja pedig valahol a birtokon vagy a kastélyban kódorgott, és nyaggatta azt a szerencsétlen Bucky Barnest, aki nem régen került ki a Szent Mungóból, és határozottan nem volt hajlandó beszélni senkivel, még a háztársaival, így Rogers-szel sem. Ráadásul a barátai kivételével BRITEK vették körül, akik BRIT angolt beszéltek, és már mindenki felvette ezt a nevetséges akcentust, csak ő tartott ki a rendes amerikai angol mellett. Igen, makacsul utálta Angliát, és makacsul haragudott az apjára, aki képes volt lepasszolni őt ebbe az iskolába tizenegy éves korában, az ő rendkívül nehéz üzleti dolgaira hivatkozva. ( Az apjának feltalálócége volt a varázsvilágban, és pár fegyvergyártó a mugliban. Körülbelül három éve nem látta, ha nem számítja bele a múltkori karácsony rendkívül kínos estéjét, ami úgy végződött, hogy tajrészegre itta magát, és összehányta a nappalit.) - Te mit gondolsz Stark? Tony értetlenül bámult Clintre. - Miről mit gondolok? - Odinson állítólagos tesójáról. Az új gyerek, Thor Odinson és a brancsa, akik eggyel felettük jártak, egy hónappal ezelőtt szabadultak a Roxfortra és a Griffendél-házra, valahonnan Norvégiából, az iskola nőnemű tanulói nagy örömére, és az a pletyka terjedt, hogy van egy öccse, aki még nem érkezett meg, de majd meg fog, ezt Thor határozottan állította. Tony meg azt állította határozottan, hogy a szőke norvég teljesen bele van zúgva a testvérébe. Végtelen ódákat volt képes zengeni róla, bárkinek, aki meghallgatta, és Stark is csak azért állt szóba vele, mert ő volt az egyetlen, aki nem brit angolt beszélt. Rossz ötlet volt. És már előre utálta és egyszerre sajnálta azt a szerencsétlen srácot, akinek ilyen idióta a tesója. Vállat vont, és egyetlen szóban válaszolt, hanyag amerikai kiejtéssel. - Pontleszarom.

*** 

A szerencsétlen srác Halloween estéjén érkezett meg. Hogy őszinték legyünk, senki nem erre számított, hanem egy csupa izom, szőke félistenre, aki minimum olyan fantasztikusan „aww”, mit a testvére. Ponnem volt az. Fekete haja, kórosan sovány, magas alkata elütött a bátyjáétól, járása nem volt darabos és kemény, mint amazé, éppen ellenkezőleg, inkább hasonlított egy topmodell vonulására, ezt rögtön leszűrte miközben elhaladta az asztaluk mellett az igazgatóhelyettes hívására, egyenesen a ráváró Teszlek Süveghez. Tony nem tudta levenni róla a szemét, és először az évek folyamán, azért imádkozott, hogy valaki hozzájuk kerüljön. Elegánsan leült a székre, a Teszlek Süveg még szinte meg sem közelítette a fejét, de már fülsüketítően elharsogta az eredményt. - MARDEKÁR! Tony csalódottan figyelte, ahogy a másik a Mardekár asztalához sétál, és leül.


***
Tony marhára nem akart foglalkozni a legújabb diákkal, sőt, ha lehetett, próbált minél távolabb lenni tőle. Ami igazán nehéz, ha szinte minden órája a mardekárosokkal volt együtt. Úgy tűnt, Dumbledore tanult a hibájából, és a lehető legkevesebbre redukálta a Griffendél és Mardekár közös óráit, ezzel a tanórákat békésebbé, a tanárokat nyugodtabbá változtatta. A lényeg az, hogy minden bájital, átváltoztatástan, bűbájtan, mágiatörténet, számmisztika és rúnatan órát velük kell eltölteniük. És csak, hogy megmutassa, mennyire nem törődik Lokival, soha nem néz rá. Amúgy is, minden órán hátul ül. Egy könyvfallal körülvéve. És nem jegyzetel. Soha. És smaragdként ragyogó zöld a szeme, és a fekete haján megcsillan a napfény. Mindig egyedül van, soha senkivel nem lehet őt látni, hogy beszélgetne a folyosókon, meg úgy amblock bárhol úgy vonul, mint egy kibaszott díva, és Stark soha nem figyelte meg még a seggét, és nem történt még egyszer sem olyan, hogy nekiment volna valaminek, miközben elszántan stírölte. Á! És Clint állítását, miszerint jobban bele van habarodva, mint Thor, egy rémdenevér-rontással jutalmazta, kivételesen Natasha helyeslő pillantásától kísérve, de csakis azért, mert éppen az előbb vesztek össze. És dafkéból összejön Pepper Potts-cal, csak hogy megmutassa, Bartonnak nincsen igaza. Pepper viszont egy hét után dobja, és azt kiabálja, hogy menjen és dugjon, akit akar, de őt ezek után örökre és mindig hagyja békén. Tonynak szégyenszemre viszont még mindig ez volt a leghosszabb ideig tartó kapcsolata. És felszálltak bizonyos pletykák néhány rendkívül különös esetről, és csúnya átkokról.


***
Lehuppan Bruce és a Bucky után búslakodó Steve mellé, könyvtárban vannak. Persze, hogy ott vannak. A hollóhátasok törzshelye. Plusz mínusz mindenki más. - Clintasha hol? Kis szünet, Steve valahol lélekben Barnest nyúzta, hogy miért nem beszél vele, Bruce válaszol végül, fel sem pillantva a könyvből, amit olvas. Már megint. És mindig. - Éppen békülnek a Szükség Szobájában. - Értem. Akkor lesz pár nyugodt percünk. Bruce, világi nagy haverom, lelkem és szívem másik fele, társam a bajban... - Nem adom oda a mágiatörténet házi feladatot. A könyvtárban vagyunk, használd a könyveket. - Most megsértetté' - rámutatott - És következményként nem beszélek veled öt percig. Bruce lapozott. - Szegény én. Valaki megköszörülte a torkát, és Tonyban ahogy odapillantott, megállt az ütő. Loki ott állt. Az asztaluknál. Ilyen nincs. - Miben segíthetünk? - Bruce az örök nyugodtság. Steve visszatért a kis buckys világából, és készenlétben állva figyelt. (A Griffendél vs Mardekár ellentétből általában kimaradtak, de jobb félni, mint megijedni alapon Steve mindig őrségben állt, ha mardekáros tűnt fel a színen. Kivétel Natasha. Fokozott figyelem, amikor az a bugris Erik Lensherr bukkan fel a színen a pasija nélkül.) - A lemaradásomat szándékozom bepótolni, és Piton professzor hozzátok küldött. A jegyzeteiteket szeretném elkérni. A büdöspicsa az angol akcentusába, ami még jól is áll neki (az egyetlen) és a kellemes hangjába, meg a kurváranagyonszépmégszebbmintelsőnektűnik zöld szemeibe. Már most enyhe merevedése van. Fuck. Bruce valamit mondott, a táskájában keresgélt, de Loki Tonyt nézte, az visszanézett, és Stark már teljesen bekábult, aztán derült égből Clint Barton. Az eyesex megszakad, Loki megköszöni a jegyzeteket (Köszönöm, Banner) és huss, elsuhant. Tony még mindig az előbbi hatása alatt állt, nem is figyelt Clint és Bruce párbeszédére, Steve megint eltűnt lelkileg, aztán csak arra eszmélt, hogy Barton a vállát kocogtatja. - Hm? - Ugye tudod, hogy barátnője van? Tony reménykedik. - Kinek? Steve-nek? Neki ott van Bucky. A másik megrázta a fejét. - Lokinak. A csaj neve Sigyn, és a háztársam. Néha látom őket, amikor Loki eljön elé. Tony halkan belül lélekben megrepedt.


***
Másnap attól volt hangos az iskola, hogy valaki megkopasztotta Sifet, egy rendkívül ronda átokkal, amitől nem sikerült visszanöveszteni a haját. Az ellenátkot nem találták. Sif és a Három Harcos vad dühvel acsargott, Thor furcsán csendesen volt, és most először felbukkant a találgatásoknál Loki neve. Tonynak távolról Clint megmutatta Sigynt. Bájos lány volt, hosszú, göndör, szőke haját összefogta. Starkban feléledt a féltékenység, ha arra gondolt, hogy Loki ujjai a lány hajába túrnak az övé helyet.


***

Futott, az ágak végigkarcolták a bőrét beletéptek a ruhájába, mögötte fehér csontfogak csattogtak, zöld szem bűvölt, jéglehelet fagyasztott. Az erdő sötét, a kastély ablakai nem messze világítottak, csak addig tartson ki, bassza meg, csak legyen elég gyors, nem volt az, és a menedék mindig ugyanakkora távolságra maradt. Mögötte még mindig fehér csontfogak csattogtak, zöld szem bűvölt, jéglehelet fagyasztott. Ráugrott. Elkapta. A farkas hatalmas volt, sötét bundájú, fehér fogú, veszedelmes. A következő pillanatban Loki vigyorgott rá, zöld szeme bűvölt, jéglehelete fagyasztott. Aztán felébredt.

***
Később Loki és Sigyn szétmentek, nem tudni miért. Thor összejött egy Jane Foster nevű csajjal, Sif nagy bánatára.


***
Kedvtelenül és álmosan turkálta a vacsoráját, amit kénytelen volt a gyengélkedőn eltölteni, miután az egyik kísérlete szabályosan az arcába robbant sok üveg- és fémdarabbal. A mugli dolgokkal való kísérletezés nagyfokú figyelmet igényel, ami elméjének megzavarodott állapota miatt, nem igazán sikerült. Dühítette, hogy valaki így betudott férkőzni a gondolataiba, anélkül, hogy egy szót is váltottak volna. Félre rakta az ételt, és a paplanba beleburkolózva lassan, álomba merült.
Később arra ébredt, hogy valaki bámulja, megzavarodva felült, és megpillantotta Lokit a mellette lévő ágyon ülve, csálé vigyorral az arcán.
- Végre, azt hittem soha nem ébredsz fel. 
- Magamtól soha, kérdezd csak Bruce-t ő tudna mesélni... - Tony zavarban volt.
- Nem azért jöttem, hogy a barátaidról cseverésszünk. - A barátaid szó megvető szisszenésként hagyta el az ajkait. Tony totál értetlenül meredt rá.
- Szal akarsz valamit? Egyáltalán te mi a francot keresel itt?
- A helyes kérdés az, Stark, hogy te mit akarsz tőlem? Miért figyeltetsz Bartonnal?
Gombóc a torokban. - Nem figyeltetlek.
.Loki felvonta a szemöldökét.
- Akkor miért szállít neked információkat rólam?
- Nem szállít.
Felpattant, megragadta a torkát és lenyomta az ágyra, úgy, hogy moccan sem bírt. Az arca annyira közel volt, hogy látta a kidagadó ereket a halántékán. A szeme az övébe fúródott.
- Ne. Hazudj. Nekem! Ki bízott meg? Az az ostoba Thor? Vagy az apám?
- Senki... - A tekintete fogva tartotta, és úgy érezte, mintha valami keresztülsiklott volna az elméjén. Legilimentálta. Loki egy pillanatra ledöbbent, aztán felkacagott.
- Ohh... Valóban nem - elengedte a nyakát és kuncogva elindult kifelé. Tony bambán és értetlenül nézett utána. Az ajtóból még visszafordult őrült vigyorral az arcán - Ez esetben nagyon jól fogunk szórakozni. Viszlát Stark!
Tony egyedül maradt a sötétben, és kint kínlódva felvonyított egy farkas.

2 megjegyzés

  1. Úristeeen! Hát ez valami fantasztikus, és ötletes, és Tony annyira önmaga, de igazából mindenki, és ahw akarom a következőt nagyon, már tűkön ülök. *-* Nagyon tetszik! *-* Bár tudnék bármi összefüggőt vagy értelmest írni, de bocsánat, teljesen belehabarodtam. :3

    VálaszTörlés
  2. Semmi probléma, ez a kritika úgy jó, ahogyan van. :3 A folytatást elkezdetem, és igyekezem, ahogyan csak tudok. :)

    VálaszTörlés

© Halucynowaa | WS | X X X