oldalak

2014. december 4., csütörtök

Őrzöm csontjaid



Helló, és bocsi az eltűnésért, elnyomott teljesen az iskola.
Ezt a történetet így karácsony előtt ellövöm, és megpróbálkozok ebben az időszakban inkább fluffokra koncentrálni. Még a dizájnt is átváltottam karácsonyira. :D Csak nektek. :DD Látjátok mennyire törődöm veletek? ;)

Amúgy ennél furcsább történetet soha az életben nem írtam. Egyszer mindent el kell kezdeni.




New Yorkban az ég felhőtlen volt, a Nap ragyogóan sütött, a Central Park bizonyára tele van vidám emberekkel, akik élvezik a váratlan novemberi jó időt.
A szobát félhomály uralta, a hétköznapi és kevésbé hétköznapi tárgyak árnyékát sűrűbbé vonta, a levegőben a bánat, a fájdalom és az elmúlás szaga, megmérgezte a belépő tüdejét, és megtelepedett a gondolataiban.
Loki könnyezett, némán, mély fájdalommal.
Kint állt a Stark-torony erkélyén, szemei a semmibe meredtek, orcáját könny áztatta, mosta és bent, a szobában, Tony szobája, Loki szobája, az ő szobájuk ott van Anthony.
az idegesítő Anthony
a mostdolgozomésnezavarj Anthony
az idióta Anthony
a szerelmes Anthony
az ő Anthonyja

A keze kihűlt hideg volt, amikor megérintette, de nem zavarta. Mellé bújt, belélegezte az illatának fantom molekuláit, magába szívta a nyugodt arc minden egyes vonását, és úgy érezte, hogy minden rendben van. A függöny bánatosan és megilletődve libbent a résnyire nyitott ablak apró huzatja miatt. A szobában sűrűbb lett a homály, szinte már marta az ember szemét. Thor óvatosan nyitotta ki az ajtót és hangtalanul lépett be. Loki az ágyon feküdt és Tonyt ölelte. Vagyis nem őt, hanem egy illúziót.
Tonyt már soha többé nem érinti meg senki.

Sem Thor, sem Loki nem számított arra, hogy Muspellheim és Jötünheim mer visszavágni, azok után, hogy Asgard térdekényszerítette őket.
És ez végzetes hiba volt.

- Hazudsz, még élnie kell.
Loki görcsösen kapaszkodott a megteremtett illúziójában, és Thor tehetetlenül nézte, ahogyan az öccse darabokra hullik fájdalmában.
Ez a játék hosszú ideig eltartott még, de a szoba most már teljesen üres, nem volt értelme ott maradnia, visszatért Asgardba. Szíve bosszúért kiáltott, kegyetlen véres bosszúért, amit soha nem felejtenek el az ellenségei.

Anthonyt elrabolták, bevetés közben. Piti ügynek tűnt, azt mondta megoldja egyedül is, ezért nem tartott vele senki, de koránt sem volt az.
Az elrablói nem hagytak hátra mást, csak

Tűz égette húst,
És fagy maratta csontokat.

Amikor megtalálták Clint elhányta magát, Steve vad félelemmel és rettenettel hőkölt hátra, és a mindig érzelem mentes Natasha arcán is a tömény borzalom ült ki. Loki remegő kézzel meredt néhai kedvese maradványaira, szinte fel sem fogva a külvilágot, nem látott mást csak Anthony megcsonkított és megkínzott holttestét.

Asgardban, a régi szobájában, volt egy díszes, koromfekete láda, abban őrizte őt, bármennyire is morbid volt, nem tudta elengedni. Abban őrizte

A tűz égette húst 
És a fagy maratta csontokat.

És nem felejtett, és lelke sebei soha be nem gyógyulnak míg össze nem áll újra

A tűz égette hús
És a fagy maratta csontok.



3 megjegyzés

  1. asdfghjkklk, hogymiii?
    A kép alapján édibédi fluffra számítottam, és erremeg oooh, jézusisten, te galád, hát nem tudom, mit csinálok veled...! Na jó, csak hogy némi érdemi része is legyen a kommentemnek, csodás volt és nagyon tetszett, fáztam nagyon olvasás közben. Érzékletesen mutattad be Lokiban a fájdalmat, az elhidegülést és az ürességet, az ismétlődő sorok pedig minden egyes alkalommal belém hasítottak. Oh, anyám.
    Remek történet lett, köszönöm, hogy olvashattam!

    VálaszTörlés
  2. (Elsőrangú reakció idő.)
    Az édibédi fluffon dolgozom, csak nem akar elkészülni. Remélem, elég kárpótlás lesz ezért a ficért. :)
    Örülök, ha tetszett, és köszi a kritikádat. :)

    VálaszTörlés
  3. Aztarohadteget. Ezzel teljesen összezúztad a lelkivilágomat. Annyira fáj ezt olvasni, szegény Loki, de ettől függetlenül nagyon jól sikerült írás.

    VálaszTörlés

© Halucynowaa | WS | X X X