oldalak

2014. augusztus 2., szombat

Minden, amivé válhattunk volna, és minden, amivé váltunk



Thorki GwenPage-nek. :) (Ha nem jó, akkor írhatok másikat!)
Kissé megváltoztattam a Thor, Bosszúállók és a Thor 2 történéseit, ezért AU, de egy kis spoiler is lelhető benne. (Biztos unjátok már, hogy folyton Thor 2-nek azt a bizonyos jelenetét, meg a filmből szedett párbeszédeket suvasztom bele a Thorki ficeimbe. x()
(És érdekes, ha Thorkit írok, mindig elvont lesz. És ideje lenne már másképpen is írnom róluk. Hmm... majd valamikor egy egyetem!AU-t. Valamikor... Előtte befejezem a többit. )
(És marha bizonytalan vagyok ezzel a történettel kapcsolatban.)




 Thor emlékezett, miközben önkéntes száműzetését töltötte a szobájában összetörve. Az öccsére, akit elvesztett, de megtalált, és megint elvesztette és megint megtalálta, majd újra és újra kisiklott a karjaiból, mint a kígyó. Akinek a haja fekete volt, és a bőre sápadt, mint a hold csalóka visszfénye, jégkék szemeiben keseredett szikra, szája sarkában gúnyos mosoly üres momentuma virított, és aki annyi mindenben különbözött tőlük, és akit mindig is híven szeretett, és akit annyiszor megbántott akaratlanul.

Loki emlékezett, még bezárva az üvegfalú cellájában. (Már nem fog soha többet, álmát alussza, melyből nem ébred fel, és vár, vár, csak vár, amíg nem csatlakozik hozzá.) A bátyjára, akit mindig elárul, hogy aztán kegyesen segítsen rajta, majd megint elárulja és megint visszatér hozzá, és ezt eljátssza újra és újra, mert ha véglegesen elkapják, akkor elvesztheti azt a figyelmet, amit hosszú, kemény és kegyetlen munkával kisajtolt magának tőle. Becsapja őt, akinek a haja, mint a tündöklő nap, szemei barátságos égkékjével és széles mosolyával mindig ott lesz a szívében, hiába is próbálja kiűzni onnan. Hirtelen zajt hallott és óvatos léptekkel a falhoz ment. Lázadás tört ki.

Régen volt...

Kicsi korukban álmokat szőttek - boldogság fényszínű fonalait a dicsőség vörösével, a diadal arany mámorával, és a szüleik büszkeségének mindent kápráztató gyémánt csillogásával - hatalmas csaták képeit, amikben egymás mellett harcolnak, és győznek, mindig csak győznek, és vigyorogva fekszenek a fűben, miközben az éjszakai égbolt milliárdnyi fénylő csillagát nézték.
De ezeket a drága pillanatokat elfújta az idő, és csak üres emlékek maradtak utánuk.

Ahogy nagyobbak lettek, harcoltak, igazi csatákban, igazi ellenségekkel, akik nem kegyelmeztek, és akiknek ők sem kegyelmeztek, és Thor élvezettel küldte őket a másvilágra, és csak az ő dicséretét zengték. Öccse számtalanszor megmentette már az életét a lenézett trükkjeivel, de róla még egy sort sem mondtak a hősi csatákat követő féktelen mulatozásokon, amiken soha nem vett részt.
Az edzések során is mindig ő győzedelmeskedett, lealázta számtalanszor Lokit, aki összeszorult szívvel, arcán álmosollyal tűrte, az ő bálványozott bátyja becsmérlő szavait, amik oly mélyen sebezték a lelkét, és amiknek hatásáról Thor soha nem is tudott.

Talán ha tudott volna róla, akkor minden másképpen alakul.

Talán ha Loki lett volna olyan jó harcos, mint Thor, minden jobb lett volna.

Talán ha Asgard harcosai nem vetnék meg a mágiát, az soha nem lázadna ellenük.

A mágiát, bár tiltva nem volt, nem nézték jó szemmel. Asszonyoknak való csalfa mesterkedésnek tartották, és Loki, a különc, vékony és sápadt Loki, aki sokszor nem ment ki a melegbe, mert rosszul érezte magát a tűzőnapon, különösen tehetségesnek bizonyult benne. Az édesanyja tanította, és ő szívott magába minden tudást. Hosszú-hosszú órákra eltűnt a könyvtárba, ahova rendes, harcos áz, csak olyan képpel látogat, mint akit arcon vertek, és ahol ő jól érezte magát, jobban, mint bármikor a gyakorlópályán Thorral. Egyetlen egyszer mutatta meg neki még a kezdetekkor, hogy mit tanult, aztán soha többet.

Loki boldogan szaladt ki a kertbe Thorhoz. Meg is találta, éppen a barátaival volt. Széles mosollyal megállt előtte. Akkor volt tizenegy éves, Thor pedig tizenöt.
- Bátyám, nézd. 
Feltartotta a kezét, amiben egy zöld lángokból álló parányi sárkány heverészett, és nagy fekete szemeivel ki-ki kandikált Loki ujjai közül. Gúnyos nevetés harsant, Thor pedig szégyenkezve állt a csodálkozó Loki előtt, aki nem értette, hogy ez miért ilyen vicces. Eddig senki nem beszélt neki arról, hogy a mágia megvetendő.
- Mi van Thor, az öcsédből nőt faragtok? - Fandral hangja csöpögött a lenézéstől.
- Majd őt is veszed feleségül? - újabb gúny ezúttal Sif részéről.
Thor mérges arccal, megtaszította Lokit.
- Menj innen!
- De... - Loki döbbenete apró fájdalmat okozott Thor szívében, de mindenki megvetette a mágiát, és ő nem akart kilógni közülük.
- Azt mondtam menj innen. És ne is keres meg ezekkel az ostoba trükkjeiddel.
Loki bólintott, és elrohant.
Amikor a szobájába ért felrobbantotta az aprócska sárkányt, akit a bátyjának készített ajándékba.

Arra is emlékezett, hogy az eset után egy kicsivel Thor meglátogatta. Csendes hangon, telve bűntudattal kérte a bocsánatát. De már semmi nem volt olyan, mint az előtt.

Loki megfogadta, hogy méltó lesz hozzá. 

Az idő telt, Thor egyre nagyobb harcossá vált, Loki pedig egyre nagyobb mágussá. De hiába volt hatalmas varázsereje, elképesztő tudása, soha nem érhetett fel a másikhoz, soha nem érhette el, hogy Thor csak őt szeresse.
Thor egyre többször bámulta Lokit, titkos sóvárgással, hogy érintse, csókolja, szeresse. Elborzadt önmagától, hogy a saját testvérét vágyja, ezért inkább kerülte őt. Menekült a csatákba, az italokba és a nőkbe.
Loki ereiben minden egyes nő után egyre több lett a féltékenység és a gyűlölet mérgéből.

Aztán megint megváltozott minden. De most véglegesen.

Jötünheim és Asgard ellenségek, egy jötün soha nem érhet fel egy ázhoz, Loki soha nem lehet méltó Thorhoz. Az utolsó aprócska remény is kihunyt.
Hát legyen akkor így. Ha nem lehet a szeretője, lesz az ellensége.
Hiszen a gyűlölet és szerelem ikertestvérek.

Választott, és zuhanni akart, zuhanni, egyre mélyebbre és mélyebbre, látni az univerzum szövetének fonalait, - biztosan színesek, és selymes az érintésük, talán olyan, mint amiket régen szőttek álmokból és képzeletből, és talán betekintést nyerhet a többi világba, talán miközben zuhan, már nem fog semmit érezni, talán miközben zuhan, semmire nem fog emlékezni - de megakadályozták, Thor hirtelen felrántotta a jogart és mielőtt ő elengedhette volna, megragadta a kezét.
Nem akart arra gondolni, hogy mennyire erős és meleg volt, és mennyire jól esett neki ez a kis érintés.

Odin ítélete a börtön volt.

Loki így rab lett, egy Asgard ellenségei közül. Nem érdekelték az ázok, csupán az okozott neki fájdalmat, hogy az édesanyja szenved miatt.
Loki jobban szeretet magára Thor ellenségeként gondolni. Gyűlölte és utálta, amikor meglátogatta őt.
Thor jobban szeretett rá testvéreként gondolni. Pontosabban kényszerítette magát, hogy úgy gondoljon rá. Fél éven keresztül mindennap meglátogatta.
Egyszer az ügyei Midgardra hívták. Megismerkedett Jane Fosterrel. Onnantól kezdve Lokit tudatosan a háttérbe szorította, nem látogatta többet. Remélte, hogy így feledésbe merülnek az érzései.
Loki haragjában felrobbantotta az összes könyvet, amit Frigga csempészet be neki.
Egy évig volt Asgardban, és tervezte a bosszút. Az első adandó alkalommal megszökött, és elindult, hogy megszerezze a Földet.

A Bosszúállók Thorral kiegészülve legyőzték őt, és visszaküldték Asgardba. A célját elérte,
Thor összes figyelme újra az övé lett. A szájzár mögött őrült vigyor lapult, belül rázta a kacagás, és lenéző tekintet vettet a gyenge emberekre.

Egészen addig, amíg el nem érkezett a konvergencia, és vele a sötét elfek. És Jane Foster, akivel még soha nem találkozott, és akit Thor minden nőjénél jobban gyűlölt, a célpontjukká nem vált.

Loki mindig is hitt abban, hogy a cél szentesíti az eszközt. Tudta, hogy a nő itt van, Asgardban. Már csak meg kell várnia, amíg bajba sodorja magát. Nem is kellett sokáig várni rá. Csupán annyi volt a dolga, hogy útba igazítsa a Kursedet, onnantól kezdve már gyerekjáték lesz megvalósítani a terveit.

Egyetlen rész hibádzott. Áldozatul esett az az ember, aki teljesen elfogadta őt olyannak, amilyen: az édesanyja.

Düh és az önutálat pokoli erővel tört fel benne, és porrá zúzta a cellája berendezését.

- Szükségem van a segítségedre. Ha elárulsz, megöllek.
Ide jutottak. Loki önelégült mosolya szemet szúrt Thornak. Nagyot nyelt.
- Mikor kezdjük?

Olyan könnyű irányítani, Thor, vakon sétálsz a csapdákba.

Végzett a rátámadókkal, és most Thort kereste a tekintetével. Szíve kihagyott az ijedtségtől egy dobbanást. Thor vesztésre állt. Gondolkodás nélkül elindult feléjük. A szörnyeteg háta mögé lopakodott, és keresztül szúrta. A következő pillanatban égető fájdalom cikázott át a mellkasán. Döbbenten felnyögött, de sikerült a megsemmisítőt ráerősítenie.
A fájdalom tovább fokozódott, a földre érkezésekkor. A látása elhomályosult, a végtagjai remegtek.

Ilyen lenne a halál? 

Szőke tincsek, ismerős mély hang, szólongatja. Thor...
- Sajnálom, sajnálom... -kétségbeesetten mantrázza, hiszen ki kell mondani, ki kell, mielőtt túl késő, mielőtt többet már nem mozog a száj, és nem remeg a szív.
- Ne beszélj. Minden rendben lesz. Elmondom atyánknak, mit tettél érte.
- Nem érte tettem.
Thor szemében felcsillan a felismerés szikrája, és rájött. Annyi évet elvesztegettek fölöslegesen, és most vége van.

Ezek lettek ők: két szerelmes, akik a saját tragédiájukat írták, vérükkel és könnyükkel.

- Már tudom. Ne aggódj  minden rendben lesz. Most már minden rendben lesz. - Loki elmosolyodott a hazugságán.

Annyit vétkeztünk, annyira vakok voltunk, és annyira vágytuk hiábavalóan egymást, hogy nem láttuk: már megkaphattunk volna mindent, amit egymásnak tudtak volna nyújtani. Lehettünk volna boldogok, és erősek, de helyette szerencsétlenné és reménytelenné váltunk. 

Lágy csókot nyomott Loki szájára. Amikor elváltak Loki teste teljesen elernyedt, és nem mozdult többet. Thor könnyeket hullajtva ölelte magához még utoljára.

Egyszer úgyis találkozunk, és akkor mindent bepótlunk, de addig is: legyen békés az álmod, Loki.






6 megjegyzés

  1. Ne legyél bizonytalan.
    Lécci.
    Kezdjük ott, hogy nagyon elcsodálkoztam, hogy ilyen gyorsan összehoztad, ráadásul egy történet, nekem! OwO Hálásan köszönöm, ez egyszerűen fantasztikus érzés, pláne egy ilyen csodálatos fic esetében.
    Szóval. Nem is jutok szóhoz, nagyon nehéz összeszednem a gondolataimat.
    Olyan profin ragadtad meg a Thorki lényegét, hogy ezzel együtt engem is megragadtál, jól megszorongattál, és a végére már könnyeztem. Könyörtelen és igazságtalan az ő sorsuk, az ő szerelmük, és jaj Loki! Eltaszítja a bátyját folyton és folyvást, de amikor látja, hogy az életéért küzd, csapot-papot otthagyva rohan megmenteni...
    Fájóan szépséges szóképek, remek stílus és jaj ne, ne bánts! Mert imádlak. Annyira nagyon imádlak teeee ♥
    A lezárás meg konkrétan a földbe taposott, majd a hátamra ült és nekiállt szalonnát sütögetni.
    "Amikor a szobájába ért felrobbantotta az aprócska sárkányt, akit a bátyjának készített ajándékba." Valahol itt kezdtem el sírni. Amúgy.
    Látod milyen összeszedett a kommentem, látod? Csupa káosz, te tehetsz róla! T.T
    Nagyon köszönöm, az egészet, minden szót, az ajánlást, mindent, egyszerűen odavagyok érte. Még százszor elolvasom, az tuti. ♥

    VálaszTörlés
  2. GWENPAGE
    A csodás véleményed után már abszolút nem vagyok bizonytalan. ^^
    Nagyon örülök, hogy tetszett, kissé (értsd: nagyon, pedig élveztem az írását) tényleg aggódtam, hogy nem lett jó, de ezek szerint felesleges volt. :)
    Ihletődtem, és nem volt más dolgom, ez az oka, hogy ennyire gyors voltam. Sajnos ez nem mindig sikerül. x(
    Tőlem amúgy bármikor lehet kérni, bármit, és ha tudom akkor megírom. :)
    Pussz! :))

    VálaszTörlés
  3. Jöttem én is, bár már korábban is szemeztem a sztorival de még nem volt érkezésem elolvasni és kommentelni, de nem menekülsz, nehogy azt hidd!
    Csatlakozom GwenPage-hez, istentelenül thorkis thorki volt ez jaj, ez milyen hülyén hangzott, na mindegy, szóval IMÁDTAM így nagybetűsen. Szívszaggató. Fájt nagyon. A vége pedig nagyon szép lett, a dőlttel szedett szövegrészek kiváltképp.
    Köszönöm, hogy olvashattam! :)

    VálaszTörlés
  4. Miért? Ez ma a második írás aminek nincs boldog vége. Miért teszitek ezt velem? Gyönyörű volt. Köszönöm, hogy olvashattam.

    VálaszTörlés
  5. MORGEN
    A thorkis Thorki nem is hangzik rosszul. Azt hiszem, ez a legszebb dicséret, amit kaphat egy Thorki-fic író. ^^
    Köszi szépen' :)

    VálaszTörlés
  6. CATY
    Én képtelen vagyok happy Thor/Lokit írni, bocsi. :( Mert az ő történetük, csak szomorúan végződhet. (DE, majd egyszer összeszedem magam, és talán happily ever after lesz.)
    Köszönöm a kritikád! :)

    VálaszTörlés

© Halucynowaa | WS | X X X