oldalak

2014. május 2., péntek

Egypercesek I.

Kitöltöm az űrt, amíg nem tudom hozni a regény negyedik fejezetét (nem tudom, hogy mikor hozom, bocsánat ez miatt. Ötlet hiányban szemnvedek.). Ahogy a cím is mutatja, egypercesek, amik lehet, hogy annál is rövidebbek lesznek (a rövid történet írása az nagyon megy. xD)
Bon appetite !




1. Johnlock
A sötét éjszaka most is ugyanúgy öleli körbe, ahogy az elmúlt egy hétben mindig. Zümmög a csend, csak néha zavarja meg egy-egy elhaladó autó. Sherlock azt mondaná unalmas. De nem mondja. Mert nincs itt. Lestrade és Mycroft, még Molly is azt mondják halott. John maga is látta, ahogy leugrik - mint egy angyal, aki most bukott el, szárnya maradékai feketén lobogtak, és puffanás, csontroppanás és csend, csend, csend, meg a sikamlós, vörös vér és fájdalom - de ebben nem hisz. Nem, Sherlock soha nem tenné ezt. John makacsabb, mint eddig bármikor. Nem adja fel, és hisz benne. Hisz Sherlock Holmesban, a világ egyetlen konzultáns detektívében. Megígérte, ott a kerítésnél, amikor menekültek és fenn akadt rajta. Azt mondta nem fogja soha elhagyni, aztán megcsókolta. Egyszer visszatér, addig meg számolja a napokat. Egyiket a másik után.
John Watson vár, és rendületlenül hisz.


2. Mystrade (hát ezt is megéltük)
Mycroft enyhe szájhúzással megerősíti magában, öccse még mindig felelőtlen, és rendkívül makacs. Talán dr. Watson végre jobb irányba tereli, ámbár... Gyanakodva nézte a kettősüket. Watson, ahogy mosolyogva, zsebre dugott kézzel, a földet nézi, Sherlock pedig látszólag teljesen közönyös arccal felesel vele, de a szeme sarkából a doktort figyelte, ezek a jelek nem maradtak észrevétlenül számára. Unatkozva elnézett testvére válla felett, és megpillantotta a nyomozót, akinek Sherlock szokott besegíteni. Végig mérte alaposan. Eddig nem találkoztak, de most már itt lenne az ideje. A páros elvonult, és miután Antheának kiadta a parancsot, Lestrade nyomozó felé vette az irányt.
- Lestrade nyomozó.
A férfi megfordult, és idegesen nézett rá.
- Elnézést, de nagyon sok dolgom van, kérem, ha nem az üggyel kapcsolatban tud valamit, hagyjon dolgozni.
- Megértem, ezért rövid leszek. Szeretnék találkozni önnel, ha megfelel, holnap hatkor. Addigra végez. Küldök magáért egy kocsit. Minden jót.
Lestrade teljesen ledöbbenve bámulta a távozó fura, esernyős alakot.
- Már megbocsásson, de még a nevét sem tudom.
Erre megtorpant.
- A nevem, Mycroft Holmes.


3. Thor/Steve
- A győzelemre! - Thor rikkantására már csak Steve figyelt, mindenki más már aki jelen volt, nem voltak olyan állapotban, hogy reagáljanak. Bruce, Natashával és Clinttel még az elején kimentették magukat az ivászat alól, Tony meg kapva kapott az alkomon, valamint Thor társai is, Hogun, Fandral és Volstagg becsatlakoztak. Steve csak azért maradt, hogy szabályozza a történéseket, amennyire csak tudja, hiszen gyorsabb anyagcseréjének köszönhetően nem tudott lerészegedni. Thor úgy tűnik, viszont még asgardi mértékben is nagyon jól bírta az alkoholt, hiszen barátai már hortyogtak, de ő még mindig ivott. Most is lehajtotta Stark maradék whiskyét (ami körülbelül a fél üveget jelentette), majd a földhöz csapva követelt egy újat. Steve megkönnyebbült sóhajjal nyugtázta, hogy bizony az volt az utolsó.
- Sajnálom Thor, de nincs több. Megittátok Tony teljes készletét.
- Ó... - Thor bánatosan nézett szét. - Akkor most mit csináljunk?
- Nem tudom. - vonta meg a vállát.
A félisten csak nézte, és hagyta, hogy a csend köréjük telepedjen. Csak sokára szólalt meg.
- Esetleg, nézhetnénk azt a nagy mozgóképes izét, amit Tony mutatott, és Loki annyira imád.
- A televízióra gondolsz?
Thor szaporán bólogatott, ami a Kapitányt egy golden retriverre emlékeztette. Nem bírta megállni, felnevetett. Az asgardi tágra nyílt szemekkel nézte az önfeledt férfit. Még nem látta ennyire kacagni, pedig egy jó két éve ismeri.
- Menjünk, nézzünk akkor valamit. - veregette meg Steve a vállát. Thor figyelmen kívül hagyta, hogy a szíve mennyivel gyorsabban vert, amikor hozzáért. Elvégre, nem jelent semmit.
Ugye?


4. Loki/Sherlock (BBC)
Sherlock a racionalitás embere volt. Nem hitt a mágiában, a babonákban, a természetfelettiben, a másvilágban. Semmi olyanban, amit nem lehet tézissel alátámasztani. Aztán jött Ő, és minden megváltozott. Felrúgta a fizika törvényeit pusztán a létezésével, megingatta Sherlock gondosan felépített világát, ahova önmagát zárta.
Esett az eső, de ez nem zavarta a detektívet, kint ült egy padon. Nem foglalkozott az emberek furcsáló tekintével sem. Várt valakit.
- Jó napot, Mr. Holmes.
- Végre, azt hittem már késni fog.
- Én mindig, mindenhova időben érkezek.
Leült mellé, és gondosan ügyelve, nehogy összegyűrje az öltönyét. Sherlock felé fordult.
- Loki. Akkor most válaszol a kérdéseimre.
A zöld szemek felszikráztak.
- Vigyázzon, a tudás sokba kerül. - váratlanul hajolt közelebb - Maga képes lenne megfizetni az árát?
Holmes meg sem rezzent.
- Fogalma sincs mire vagyok képes.
Loki halkan felnevetett.
- Akkor egyezzünk meg egyenlőre egy vacsorában, aztán jöhet az alku rám eső része.
Sherlock elmosolyodott.
- Tudok egy nagyszerű olasz éttermet. Egyszer megmentettem a tulajdonost.


5. Kid!Tony
Tony a sarokban ült és maga elé bámult. Válla időnként megremegett, kezei ökölbe szorultak, és zihálva vette a levegőt. Délután rendőrök jöttek, Obadaih-val akartak beszélni. Tony az ajtónál állt és hallgatózott.
- Mr. Stane?
- Igen én vagyok. Miben segíthetek?
- Sajnálattal kell közölnöm, hogy Howard és Maria Stark a mai napon autóbalesetet szenvedett. A helyszínen meghaltak, azonnal.
Tony szemei fókuszálatlanul bámulták a kilincset. A rendőr hamarosan távozott.
Kint vihar készült, az esti sötétséget még komorabbá tették a gyülekező felhők, a nyitott ablakon beszökött az illata. Körmei belemélyedtek a tenyerébe.
Sajnálattal kell közölnöm...
...a mai napon...
...meghaltak, azonnal...
Fájdalmas ordításának hangját elnyelte a kezdődő vihar.


6. Spock/Jim
Spock nem szerette, hogy más, mint a többi vulkáni. Hogy van benne egy kis rész, ami emberi, ami sokszor arra késztetné, tomboljon, ordítsa világgá, mennyire fáj a lelke. De nem tette. Tudatosan külön választotta és elszigetelte a logikus gondolkodásától. Ezt helyesnek, és jónak érezte.
Aztán találkozott James Tiberius Kirk-kel.
Jim mindenben más volt. Ösztönlény volt, gyarló és érzelmes. Sokszor döntött inkább ezekre támaszkodva. Kényszeres szabályszegő, nem törődött velük, egyszerűen azt tette amit helyesnek érzett. És a világ legszebb mosolyának és kék szemeinek birtokosa.
Spock tökéletesen beleszeretett.
Mérlegelt. Amit érzett, nem volt helyes, számos morális, erkölcsi és csillagflottai szabályzat ellenezte. Ezért beszélt a kapitánnyal négyszemközt. Elmondta mit érez, és kérvényezte azonnali áthelyezését egy másik hajóra. Jim hevesen tiltakozott, elküldte a fenébe, aztán megcsókolta. Azon az estén ott aludt, már amennyire cselekvésüket annak lehet nevezni.
Spock rájött, hogy az érzelmek nem mindig olyan rosszak.


7. Loki
Zuhan, egyre mélyebbre, beleveszik az univerzum szövetébe. Világok suhannak el mellette, és ő kiáltana, de minek. Senki nem hallaná meg, senki nem foglalkozna vele.
Aztán megérkezik. Valahova. Sötét van, hideg, nedves és undorító kezek tapogatják, vonszolják.
-Loki, Asgard bukott hercege az én kezeimben futott. Milyen szerencse, így sokkal könnyebb lesz megvalósítanom a terveimet.
Bezárták egy kamrába, ahol megkínozták, hosszan, amíg már a sok ordítástól már berekedt. Ott hagyták.
Hosszú időre. Képeket vetítettek az agyába, az élete legrosszabb pillanatait vetítették. Az idő vánszorgott, a kínzások folyamatosak volta.
Megtörték.
- El kell hoznod a Tesseractot a gyenge és aprócska Földről. Ha lebuksz, megtalálunk, és hidd el, amit eddig kaptál, az csak ízelítő volt. tartsd magad a tervhez 
Felkészült az utazásra.
A terv szerint történt minden, most tér vissza Asgardba, de furcsa érzés tört rá, ahogy Thor szemeibe nézett.
Mintha megint zuhant volna.

4 megjegyzés

  1. Nagyonnagyon tetszettek ezek az egypercesek, imádtam olvasni őket. Pláne a legutolsó! Várom a második részt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, nem sokára érkezik a második felvonás. :D

      Törlés
  2. Mystrade, mystrade, mystrade...
    Kicsit végtelenítettbe futott ez a fejemben, mert hát Mystrade. Ebben a nyomorú, viharos, szeles, esős két hétben, ami pofátlan és idegesítő módon hétfőn ért véget, néha csak az tartotta bennem a lelket, hogy elképzeltem, amint Mycroft az esernyőjébe kapaszkodva leereszkedik a ház elé.
    Aztán Loki! Végre eljutottam a Thor 2-ig, és annak ellenére, hogy Janet módszeresen fojtottam bele Azgard szennyvízcsatornáiba, hogy Eccleston korrekten, de a karaktere kétdimenziósága miatt felejthetően játszott, és hogy tulajdonképpen megint csak kilóra vettek meg, tetszett. Azok a testvéri pillanatok! ÓH MY GOD! És hol van a harmadik rész? akarom, akarom, akarom, de addig is tökéletesek voltak a szöszeid. Főleg az utolsó, az így bumm. Knock out. Ja és a Steve/Thor, eddig eszembe se jutott, de most, hogy irtad!
    Mindegyik tetszett, heveny fangörcsök közepette olvastam és véleményezek, mert jóóóók :)
    Köszönöm, hogy olvashattam!
    U.I: Önhibádon kívül lökést adtál a csigalassan iródó Frostironomhoz, ami máris kilenc oldal. Szeretlek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. *vigyor*Beleszerettem a Mystrade-be, és van egy olyan sejtésem, hogy soha nem fogok meggyógyulni. :D
      Örülök, ha tetszett, és hogy tudtam segíteni. ;)

      Törlés

© Halucynowaa | WS | X X X