oldalak

2014. április 13., vasárnap

I always lost you



Páros: Thor/Loki
Korhatár: 14+
Thor mindig elveszti Lokit, akár mit is tesz.

Rövidke lett.
Kép





Testvér, gyűlölsz, mert azt hiszed én olyan jó vagyok, és a bűnös vétkek árnyéka nem vetült soha rám.
Ó Loki, tudd meg hát, az én legtitkosabb és legszörnyűbb, egyszer s mint csodás bűnömet: azt, hogy szívem minden lüktetésével szeretlek.
Te gyűlölöd magad, hogy más vagy, de én pont azokat szeretem, mert attól vagy az, aki.
De soha nem láncolhatlak magamhoz, ezért veszítelek el mindig. Elveszítettelek amikor először gúnyolódtam rajtad. mentségemre szolgáljon, hogy féltem. Féltem attól, hogy mi lesz, ha rá jönnek, hogy beleszerettem tulajdon testvérembe, hogy megtudják azt a bűnös és szennyezett imádatot, és téged büntetnek meg érte. Hiszen már akkor is nagy csínytevő voltál.
Aztán azon a végzetes napon, amikor lezuhantál a Bifröstről. Szégyellem az árulásomat, hogy eljátszottam, szerelmes vagyok Jane Fosterbe.
Most a karjaimban tartalak. Akár boldog is lehetnék, ha nem szelné át a mellkasodat a sebesülésed. Anyánkat jöttünk megbosszulni, és megmenteni azt a nőt, akit még nálam is jobban gyűlölsz.
- Nem... ne... Loki- kétségbe esetten suttogom a neved. Az arcodon zavar, a tekinteted ködös, mégis szemeid rátalálnak az enyéimre.
_ Sajnálom, sajnálom- mantrázod.
Kettőnk közül ki vétkezett nagyobbat?
- Css, ne beszélj. - Megpróbáltam rámosolyogni, hogy minden rendben lesz, de csak egy keserű és aggódó szájhúzásra tellett. A nyakadra simítottam a kezem, hogy megnyugtassalak. - Elmondom atyánknak mit tettél ma érte.
- Nem érte tettem.
Tested beleremegett az erőfeszítésbe, aztán sóhajtottál egyet, és lehunytad a szemeid.
Fájdalmas ordításomat a körül lévő hegyek verték vissza.

***

Teljes Asgard gyászolt. Atyámat anyám elvesztésének a fájdalma, engem Loki halála sújtott. Mindenek Atyja hallani sem akart arról, hogy ő is tisztességes temetést kapjon, de engem nem érdekelt.
Most itt állok, és nézem, ahogy távolodsz. Itt van még Volstagg, Hogun és Fandral is. Sif nem jött el, és ez jobb is így. Így is biztos eléggé bosszús lennél ostoba szentimentalizmusunk miatt.
Bizonytalanul fogtam a kezemben az íjat. Soha nem tudtam jól célozni, ebben te voltál sokkal tehetségesebb. Jobb.
Ráillesztettem a nyilat, amit aztán belemártottam a tűzbe. Céloztam, és lőttem. Sikerült.
A torkom összeszorult. Megint elvesztettelek.
De most végleg.

2 megjegyzés

  1. Nemnemnemneeeeeeeeeeeeeeeee! *leveti magát a székéről, magzatpózba gömbölyödik és görcsösen zokog*
    Miért? MIÉRT? Miért ilyen igazságtalan ezzel a két drágával az élet? Miért nem lehetnek soha boldogok, mert tényleg nem, soha nem köszönthet rájuk béke. Ezzel az egypercessel sikerült a földig lesújtanod egyben teljesen elkápráztatnod, a mellkasom mélyén kő, az agyam veszettül kattog miközben írom ezt a véleményt és levegőért kapkodok.
    Köszönöm az élményt! ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. *leguggol hozzád és megveregeti a vállad* Egyszer írok egy happy endes storyt velük, de most egyenlőre csak ezzel tudok szolgálni. Köszi, hogy olvastad. *barátságosan rád mosolyog*

      Törlés

© Halucynowaa | WS | X X X