oldalak

2014. április 22., kedd

Forbidden Liking 1. Rész



Páros: Smaug/Bilbó
Történet: Smaug unatkozik, elmegy szerez magának egy beszélgető partnert, aki nem akarja megölni rögtön. Bilbó rosszkor van rossz helyen.
Smaug kinézetének ötletét innen loptam néhány részlet kivételével, és nagyon grrr! szerintem.




A hatalmas csarnokban síri csend honolt. Senki aki él, legyen az ember, vagy törp, vagy akár tünde, de még gonoszságukról és kegyetlenségükről hírhedt orkok sem mertek bemenni ezekbe termekbe, mióta az urat váltott. Ha valaki mégis lenne oly vakmerő és ügyes, hogy bejusson, elrettentő kép tárulna elé. Az előző lakók a törpék voltak, de most már csak a megégett csontvázaik hevertek itt, akiknek sikerült elmekülni azoknak a bosszú égett bele lelkükbe.
A egyik legnagyobb csarnokban hatalmas mennyiségű drágakövek és arany, finom mívű kardok, páncélok, díszek és kupák hevertek. Mind mind a törpök remekművei, egykori gazdagságuk kiváló példái.
Az egyik halomról elkezdtek váratlanul leperegni az arany érmék, és egy vörös szarvas fej és egy test szárnyakkal bukkant elő alóla. A lény elunta magát, màr nem tudta élvezni töménytelen kincsét és most először igazán magányosnak érezte magát. Megrázta magát, és elindult a főkapu felé, hogy hozzon magának valakit akivel lehet értelmesen társalogni és nem próbálja őt megölni rögtön. Kint éppen éjszaka volt ami pont kapóra jött neki. Nyugat felé megy először, gyorsan szerez valakit és már vissza is ér a kincséhez. Meglendítette a szárnyát és elrugaszkodott a talajtól. Smaug, a sárkány elindult Ereborból Nyugatra.

·····[@#@]·····

Bilbó már annyira fáradt volt, hogy jóformán elaludt gyaloglás közben. Átkozta magát, immáron sokadjára, hogy miért is ment bele ebbe az egészbe. Ha igaz, amit a törpök a sárkányról beszéltek, akkor aligha ússza meg élve a találkozást vele. Ő nem volt harcos, de még csak betörő sem. Egy egyszerű hobbit volt a Megyéből.
-Betörő uram, ne maradjon le!- Balin hangja már elég messziről jött, ami eléggé ráhozta a frászt, és erejének utolsó cseppjeit összeszedve utolérte a sor végén kullogó Bifurt.
Mégy egy jó darabon sétáltak majd megálltak, amit Bilbó egy megkönnyebbült sóhajjal nyugtázott.
Mindenki halk beszélgetésbe fogott, miközben tűzifát kerestek és kialakították a táborhelyet, Bombur pedig hangosan követelte az enni- és innivalót. Egyedül Bilbó és Gandalf különült el a többiektől. A mágus leült egy közeli kőre és pipára gyújtott. Bilbó tanácstalanul ácsorgott, nem tudott mit kezdeni magával.
- Ha esetleg hasznosítaná is magát, nem csak koloncot játszana mindenki jól járna. - A kis hobbit megugrott a váratlan hangtól és megpördült. Thorin állt mögötte, és gúnyosan tekintett le rá.
- É-én csak... Ne...nem tudtam mit kell segíteni... -
- Hozzon tűzifát, és ne legyen útban. - Bilbó megbántva lehajtotta a fejét és törpöt megkerülve bement a fák közé. Elszontyolodva szedegette a gallyakat a tűzhöz.
- Segítsek? - lépett mellé Bofur. - Jobb, ha itt leszek, nehogy rád támadjon egy ork, és itt maradjunk betörő nélkül. - jókedvűn ráhunyorgott és lehajolt egy ágért. Bilbónak jól esett ez a kis segítség és törődés Thorin durva szavai és hangneme után.
- Igen, az nagyszerű lenne, köszönöm. -
Egy kis ideig hangtalanul szedték a tűzifának valót, Bilbó a gondolataiba mélyedt, majd a törp megtörte a csendet, mintha érezné, hogy valami bántja a hobbitot.
- Ne is foglalkozz Thorinnal, Bilbó, egyszerűen ő ilyen. - Bilbó csak bólintott. Inkább megtartotta magának a véleményét mogorva vezérükről. Nem akart összeveszni a törppel. Csendben szedegették a tüzelőnek valót. Hirtelen hatalmas és erős szél kerekedett, de olyan erős, hogy Bilbót fel is borította.
- A varjú csípje meg ezt a szelet - ideje sem volt feleszmélni, Bofur talpra is rántotta.
- Gyorsan Bilbó, fussunk! - a kis hobbitot maga után rángatva elindultak visszafelé.
- Futni? A szél elől?
- Ez nem szél - abban a pillanatban, hogy Bofur ezt kimondta, egy óriási vörös lény landolt előttük. A törp elsápadt -Ez egy sárkány.
Bilbóban megállt az ütő. Tudta, hogy egy sárkány ellen mennek, de reménykedett abban, hogy nem fog vele személyesen találkozni. Ehhez képest, itt áll előtte egy, és bizonyára nem azért, hogy egy kicsit cseverésszen velük.
- Ez meg fog minket enni. - nyöszörögte. A sárkány a hangjára megfordult és rájuk meredt. Bilbó rettegve nézte a ragyogó aranyszín szemét. A fenevad kinyitotta a száját és beszívta a levegőt.
- Hmm... Egy törp. - mély dörgő hangja volt, amitől Zsákos hátán felállt a szőr. Megugrott amikor Bofurról ránézett. - De a te fajtáddal még nem találkoztam. -
Bofur betolta maga mögé a hobbitot, aki nem igazán bánta, hogy van valaki közte és a sárkány között.
- Ne közelíts, szörnyeteg!- előrántotta a fejszéjét, de a lény csak megvetően szusszantott, messzire lökte a törpöt, a menekülő Bilbót pedig felkapta, és elrugaszkodott a talajtól. Bilbó felkiáltott, megkapaszkodott a sárkány egyik ujjában, és ijedtében behunyta a szemét. Gyorsan haladtak, de már hajnalodott mire ereszkedni kezdtek. Zsákos egy hatalmas, magányos hegyet pillantott meg. Azonnal felismerte.
- Erebor. - lehelte. Nagy huppanással megérkeztek, bementek, és hosszú kacskaringós út után egy óriási csarnokba tértek. Itt végre letette őt, de elmenekülni nem tudott, mert folyamatosan figyelte. Ha eltudná terelni a figyelmét, felhúzhatná a Gyűrűt. Kis csend után Bilbó összeszedte a bátorságát.
- T-te vagy... Te vagy a nagy Smaug?
A sárkány felnevetett remegő hangját hallva.
- Igen, én vagyok, de neked nem kell félned tőlem. Nem áll szándékomban megenni téged. Még. - váratlanul közelebb hajolt, amire a hobbit hátrálással reagált, de szerencsétlenségére elesett. Smaug meghökkenve kapta vissza a fejét.
- Miért ijedezel, mondtam, hogy nem bántalak.
- Ez igazán megnyugtató, de...
- Nem foglak elengedni. - lassan elhelyezkedett a hobbit előtt, de most nem ment annyira közel. Nem akarta megijeszteni. Letette a fejét és kíváncsian figyelte vendégét.
- Mesélj valamit.
Bilbó annyira megdöbbent, hogy egy kis ideig félni is elfelejtett.
- Mesélni? Ömm... jó. De miről?
- Először mesélj magadról. Mi vagy te? Azt tudom, se nem törp, se nem ember, pláne nem tünde. Szóval?
- Én egy hobbit vagyok, a Megyéből jöttem.
- Megye? Az milyen hely? - Smaug sárga szemében kapzsi fény villant - Vannak kincseitek?
Bilbó megrázta a fejét.
- Semmi olyan kincsünk nincs, amit te értékelnél.
- Ó, ez kár. Akkor milyenjeitek vannak?
- Hát, a napsütés, a zöldellő fű, ami olyan szép színe van amikor megcsillan rajta a fény, a termékeny földünk és finom ételeink. Azok főleg.
Kezdett feloldódni, bár egy kis félsz még maradt benne. Szeretett mesélni, és most meg is tehette.
- Érdekes, lehet, hogy megnézem magam is majd.
- Meg fognak ijedni tőled.
Nevetés volt rá a válasz, mély és morgós.
- Ha akarom, akkor nem leszek annyira rémisztő, de imádom ha rettegnek tőlem. Megmutatom.
Felült, és egy vörös fény körbe fonta, és zsugorodni kezdett. Bilbó megint hátrált, de most felesleges volt. Amikor eltűnt a jelenség, egy magas sötétbarna hajú férfi állt a sárkány helyén, egy vörös, arannyal díszített elöl nyitott felsőruházatban, egy fekete, szintén aranydíszes nadrágban, mezítláb. A szemei is pont olyan színűek maradtak, mint előtte. A haja lazán összefogva lustán hevert a vállán. A bőre hófehér volt, eltekintve néhány vörös pikkelytől. A fülei szintén vörösek voltak, de hosszúak és hegyesek. Zsákos megdermedve figyelte a közeledőt.
- Mit gondolsz? - a hangja mély volt, és bársonyos, nem volt már benne az a dübörgés.
Nyelt egyet, csak utána válaszolt.
- Így már tényleg nem vagy annyira rémisztő.
Nevetés megint, de most puha volt. Akárcsak a hangja.
- Te tudod az én nevem, de én nem tudom a tiédet.
- Zsákos Bilbó vagyok.
Smaug elmosolyodott.
- Örvendek Zsákos Bilbó, a Megyéből. Nos, akkor mesélsz még?
Leült és töretlen érdeklődéssel figyelte. Bilbó közelebb óvakodott, alig egy méterre tőle leült.
- Van egy kis kényelmes üregem, még a nagyapám nagyapja készítette. Neked talán kicsi lenne, de hidd el, jobb lakást nem is kívánhatna magának egy hobbit! Rengeteg járat van benne...
Csak mesélt, mesélt. Mesélt a dombokról, a ragyogón kék égről, a Tanács réten álló Nagy Szikomorfáról, hogy milyen jókat lehet alatta hűsölni, hogy micsoda isteni fogásokat evett az Öreg Tuk születésnapi ünnepségén. Kissé pirulva vallotta be, hogy nagyon szeret jókat enni, és lehetőleg sokat. Smaug ezen csak csendesen nevetett, de nem zavarta meg. Az állát a kezébe támasztva nézte az egyre a mesélésbe jobban belemerülő és egyre hevesebben gesztikuláló hobbitot, és nyugtázta magában, hogy jól döntött, mikor őt hozta el. És talán nem is fogja megenni, és talán... Erre a gondolatra elmosolyodott. Végül is, ki tudja.

6 megjegyzés

  1. Hopáá, nagyon felcsigázóan indul a történet, alig várom a folytatást. Nagyon tetszik, érdekes az alapötlet, Bilbó és Smaug abszolút karakterhűek, Bofur meg olyan cuki volt :3
    Várom a folytatást :)

    VálaszTörlés
    Válaszok

    1. Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Én féltem, hogy karakterhűtlenség vétkébe esem, de megkönnyebbülés, hogy nem. :3 Köszi!

      Törlés
  2. Nem igazán hittem benne, hogy ez működni fog, mert annak ellenére, hogy én is gyakorlatilag fűt-fát shippel, de hát akadnak némi méretbeli különbségek, hogy úrinősen fejezzem ki magam. De hát a végére megváltozott a véleményem, mert hát no, shippeljük a két szinész két másik karakterét, akiknek a másik karaktereit is shippeltük. Asszem, jól raktam össze magamban a jelenséget, de az az igazság, hogy szerintem is az ő találkozásuk volt, amit vártam, és amibe nem csalódtam akkorát (A Hobbit asszem fájó pontja lesz a filmadaptációs élményeimnek).
    Ez meg egy aranyos kis irás volt, a kép pedig,ahahahanyálcsorgatós.
    Egyetlen megjegyzést fűznék hozzá, javító szándékút, ne egyél meg:
    "- Gyorsan Bilbó, fussunk. - a kis hobbitot maga után rángatva elindultak visszafelé."
    Ide egyetlen pont kéne, az is a végére, mert csak a végére tesszük, szóval így:
    - Gyorsan Bilbó, fussunk - a kis hobbitot maga után rángatva elindultak visszafelé.
    Aztán meg ez amúgy is felszólító mondat, szóval egy felkiáltójel ildomosabb volna.
    De mondom, a történet aranyos, nem is kell ennél több .9
    Köszönöm, hogy olvashattam!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor örülök, hogy sikerült megoldanom jól a "kis" problémájukat. :D
      No igen, ezt a jelenséget igen csak ecseteltem öcsémnek, aki szintén Johnlock shipper. :D Én a Hobbitot csak Martin Freeman, no meg persze a sárkányocska miatt nézem. :3
      Dehogy harapom le a fejed, már ki is javítom a hibát. Köszönöm, hogy szóltál, egy tündér vagy! :) *megcsókolja a lábad nyomát* Hálás vagyok. :)

      Törlés
  3. tetszett, nem is gondoltam volna, eme megoldásra, h a sárkány emberi alakot is tud ölteni, de úgy látszik minden lehetséges :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, ha tetszett. :) Köszu a kritikád! :))

      Törlés

© Halucynowaa | WS | X X X