oldalak

2014. február 10., hétfő

When the drums slipping...

Fandom: Sherlock
Korhatár: +18, drogfogyasztás miatt
Jellemzők: angst, slash, erotikus tartalom (nagyon enyhe), önkínzás, dráma, AU, gyilkosság, szereplő halál.
Történet: Sherlock teljes szívével szereti Johnt, de erre túl későn jön rá. A doktor a legboldogabb és leghűségesebb férj a világon, oldalán a választottjával, Maryvel. Holmes bánatában az önpusztításhoz menekül.
Megjegyzések: semmi konkrét. Ezek után szimplán elásom magam.





Folytogató a csendesség ami körbe veszi, mióta visszatért.
Csepeg a csap...
Elvesztett mindent. Azt hitte Moriarty fölé kerekedett, hogy sikeresen legyőzte őt. Ostoba volt, és hibázott.
A foteljében ült, egyenesen szembe John székével. Az is üres volt. Mint minden.
Veszítesz...
Mindent elveszítesz...
Sőt...
Már nincs is semmid...
- Elveszem Maryt, Sherlock. - John arca ábrándos, és undorítóan, szerelmesen boldog volt.
Lezuhanó üveg szétrobban a földön. A lezuhanó szíve veti szét magát az aszfalton.
Mosolyog, most ez a dolga. John, a drága kedves John esküvőjén mindennek rendben kell lennie. Mosolyogva áll az ifjú pár mellett, mosolyog a kamerába, mosolyog a vendégekre. Mert ez a dolga. Még ha a saját maga okozta szúrások és vágások miatt - mértani pontosság, precíz határozott mozdulatok, a hús és bőr szakadó hangja - elképesztő kínokat kell kiállnia.
- Persze... Te vagy a legjobb barátom.
Az a baj, hogy csak barát.
Mycroft meglátogatta az esküvő előtt, de nem szólt hozzá. Talán már tudta, hogy felesleges. A döntés ajándéka már egyikőjüknek sem adatott meg. James Moriarty legyőzte őket.
Az az egy lépés, majd a zuhanás.
Bárcsak a becsapódás tényleges lett volna.
Az első visszalépésekkor az amfetamin hatására Johnt látta, amint alatta sóhajtozik és az élvezet kiült az arcára. Sherlocknak soha nem volt ilyen élménye, de vele megtette volna.
És valamit hallott.
Dobszó...
Valahol dobok peregnek...
John és Mary a nászúton vannak, Sherlock a szobájában, kapkodva szúrja be a tűt a vénájába. Ez alkalommal heroin, magas, nagyon magas mennyiségben. Maga sem tudja mennyire. A drog együtt jár keringőt a sejtjeivel.
John felriadt édes álmából. Valami baj van.
A túladagolás miatt izmai görcsberándultak, eleredt az orra vére. Nem kapott levegőt. Moriarty kárörvendően nevetett.
- Most te is meghalsz mint én. Tudod mi a legjobb az egészben, Szűzfiú? - félre billentett fejjel bámulta a haldokló detektívet.
Dobok, megint dobok. Egyre hangosabban.
John kétségbe esve hívta fel Mycroftot, miután Sherlock nem vette fel.
- Mycroft, Sherlock nem veszi fel a telefont és aggódok... - Mary lassan felkellt.
- Hogy John Watson nagyon nagy veszélyben van.
John...
Dobok, fülsüketítően...
Hangtompított pisztoly hangja egy zuhanó test...
Két koporsó, most mindkettő tele. Két barát. Két ember. Két sírkő. Egy viszonzatlan szerelem emlékei.
Mycroft felett most először összecsaptak a hullámok.
Sherlock mellkasa többet nem mozdult, John szeme üvegesen meredt a semmibe.
Moriarty győztesen nevetett, Mary Morstan hátra sem nézve hagyta ott férje holttestét.
A dobpergés elhallt.

Posted via Blogaway

3 megjegyzés

  1. Azt hiszem ez az a fic, amiről írtál.. és.
    *megölel, és fölpofoz, miközben nagyon, nagyon zokog*
    Ne merd azt mondani, hogy ez nem hatásos, mert el fogom küldeni neked egy borítékban a könnyeimet (a postaköltséget azért te fizeted, mert elég nagy csomag). Először csak görcsben állt a gyomrom, azután a "Te vagy a legjobb barátom résznél" könnybe lábadt a szemem, onnantól pedig... na, egészségesen bőgtem. Imádom a szavaidat, ahogy mindenféle csicsásnak ható díszítés nélkül a szívembe szúródnak, és kiszabadítják belőlem az érzelmeket. Köszönöm.<3
    " Még ha a saját maga okozta szúrások és vágások miatt - mértani pontosság, precíz határozott mozdulatok, a hús és bőr szakadó hangja - elképesztő kínokat kell kiállnia." Miért teszed ezt velem??

    VálaszTörlés
  2. Igen ez az. *hagyja, hogy kisírd magad a keblén, és meglapogatja a hátad, közben az arca zsibbad a pofontól* Huh, most megkönnyebbültem, hogy nem lett annyira rémes. A költséget állom, nyugodtan küldd. :D Megmondom őszintén szadista vagyok, élvezem, ha zokogó szólamokat csalhatok ki nem csak a hegedűből vagy a zongorából, hanem az emberek lelkéből is. Én köszönöm, hogy olvastad, és hogy hagytál véleményt! :* <3

    VálaszTörlés
  3. Ez nagyon durva volt, és én nem akarok sírni a munkahelyen. *Emberesen visszafolytja, mert még az irodaajtó is nyitva van* Ez nagyon mellbe vágott, és le a kalappal előtted, mert zseniális volt az egész történet. Sose bánd, hogy rövideket írsz, amíg azok ennyire mesterien hatásosak. :)

    VálaszTörlés

© Halucynowaa | WS | X X X