oldalak

2013. október 26., szombat

Fagyi

Itt a fluff! Nyehehehe... Sikerült megírnom, csak nagyon-nagyon rövid lett, ezért nem is nevezem novellának. Bocsi. ^^" A fantázia dús cím meg borzadály. xD És nagyon klisés a történet. :D
És hogy miért írok mindig minden körülmény között rövideket, azt még maga Sherlock sem tudná megfejteni. :(





Sherlock unatkozott. Kínjában már kielemezte a kis fagylaltozó minden emberét, (Az a nő ott, rendszeresen megcsalja a férjét, még hozzá egy másik nővel. A mellette ülő kamaszfiú -nagy valószínűséggel a fia- mindent tud. Pech. Nézzünk valaki mást. Kövér férfi, öltönyben, előtte laptop. Egy jó ötvenes, a banknál dolgozik. Rendszeres sikkaszt..)míg John még mindig azt az undormányos fagylaltkelyhet eszegeti. Holmes nem értette, hogy a doktornak mi tart ennyi ideig, mikor máskor meg már régen végzet volna bármilyen más étellel. (Lássuk a pultost. Húszas évek eleje, azért dolgozik, hogy tudja fizetni a tanulmányait...) Újabb percek teltek el, és Sherlock idegei kezdtél felmondani a szolgálatot.
-Sherlock mehetünk.- A detektív rögtön felpattant.
-Ideje volt...- a mondanivalója többi része bennakadt, valami más felhívta magára a figyelmét. Egy folt. Egész pontosan egy fagylalt folt, Johnon. Az ajkán. Sherlock szíve hevesebben kezdett dobogni, és mindennél jobban vágyott arra, lecsókolja a fagylaltot és addig folytassa amíg a másik szája vörös nem lesz, és a doktor remegni és nyögdécselni nem kezd. Ez megijesztette. Ráeszmélt, hogy John szólongatja, de nem foglalkozott vele, és otthagyta a csodálkozó Watsont. Kirohant a fagylaltozóból és a közeli park felé vette az irányt. Ledobta magát egy padra, kezébe temette az arcát. Eddig mindig kerülte az ilyesfajta érzéseket, de John közelében mindig feléledtek. Bosszantó, és csodálatos volt egyszerre.
-Sherlock.. végre utolértelek. Mi történt?- A hangjára felemelte a fejét, és ránézett. Az az átkos fagylalt még mindig ott virított, ahol eddig. John arcán aggodalom, és féltés, mindkettő miatta.
Vajon mivel érdemelte ezt ki? Egy ilyen jó embernek, mint Johnnak semmi keresni valója egy olyan ember mellett, amilyen ő volt. A doktor mindig vele volt, az élete szerves részévé vált.
És rájött.  
A felfedezés végig vágott a gerincén, megborzongatta minden sejtjét, minden atomját.
- Szeretlek. - John kissé megütközve bámult rá, és Sherlock érezte, hogy hiányzik valami. Szeme akaratlanul a másik száján pöffeszkedő fagylaltra rebbent, és beugrott neki, hogy az ilyen vallomások után az emberek megszokták egymást csókolni. Korrigálta ezt a hibáját, és felugrott a padról és a még mindig enyhén döbbent Watson ajkaira tapasztotta a sajátját. Rövid volt, és a várttal ellentétben Sherlocknak nagyon jól esett. Így már értette, miért szeretnek az emberek annyit csókolózni. ÉS VÉGRE ELTŰNT A FAGYLALT!
- Sherlock?... - John tekintete kérdő volt, és az arca halványan elvörösödött. Sherlock nem akart magyarázkodni.
- Találkozzunk este 7 órakor Angelónál. Nekem még van egy kis dolgom. - megköszörülte a torkát, és elviharzott. Sürgősen kell keresnie valakit, aki felvilágosítja, hogyan is kell randizni.
John kissé bosszúsan bámulta az őt másodszorra is ott hagyó detektív után, de bosszúságát elnyomta az elégedettsége. Halvány mosollyal a száján haza felé vette az irányt. Fel kell készülnie a randijára Sherlock Holmesszal. Gondolatban feljegyezte, hogy meg kell köszönnie Harry-nek a fagylaltos tippjét!   








7 megjegyzés

  1. Komálom azt a csajt, de komolyan. Herry egész előkelő helyet foglal el innentől a szívemben, mint a Johnlock fő shippelője.
    Neked meg hatalmas köszönet, hogy megírtad és publikáltad!
    Ahogy Sherlock analizál - és majd megőrül... Eszem a szívét - azaz... inkább mégse... - olyan aranyos ^^ Meg ez az előrelátás John részéről. Pozitív irányban csalódtam benne - bár így is nagyon imádom a kis sünit :)
    [Elejét-végét ne keresd a kritikának, mert nincs - sajnálom, de jelenleg semmi más nem lebeg a lelki szemeim előtt, mint egy nagy adag hull, késekkel és egyebekkel teletűzve négy darabban, és ez nem tesz jót a kritikaírásért felelős, elhalt szürkeállományi részeimnek. És a hulla mellett valahogy John fagyizik. Így már kb hatszorosan nyugodtabb lélekkel megyek aludni a ficednek hála ^^]

    VálaszTörlés
  2. *Szélesen vigyorog, és semmi èrtelmes nem jut az eszébe* Én köszönöm, hogy olvastad, és még véleményt is hagytál! Ezt a ficet nagy harcok árán sikerült csak megírnom. xD De sikerült! :D
    A szív evèsről meg rögtön dr. Lecter jutott az eszembe. :DDD Nyehehe! ;D

    VálaszTörlés
  3. Ó. Mármint óóóó. Mármint zseni vagy ^^
    Imádtam az egészet, úgy ahogy van. Nem hittem volna, hogy ilyet fogok mondani valaha is Sherlockra, de itt kifejezetten cukker volt.
    Az elején még csak százvattos mosollyal az arcomon meredtem a gépre, de amikor az a rész jött, hogy 'ÉS VÉGRE ELTŰNT A FAGYLALT!', akkor már nem bírtam ki nevetés nélkül. :)
    A vége is ütős volt, köszönöm, hogy olvashattam!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Cuki Sherlock. Azt hiszem, ő most megsértődött. Legalábbis nekem nem veszi fel most a telefont, és az SMS-ekre sem reagál :D xDD Örülök, ha tetszett, és bocsi, hogy ilyen sokára reagálok rá, csak összejüttek e dolgok. :/ Én köszizem, hogy olvastad. ^^

      Törlés
  4. A ,,beragadt a capslock-os,, részen nevettem. Imádom a fagyit, John, a nővérét és Sherlockot is. Nyami. :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. El voltam vásárolni, és gondoltam bedobok egy fagyit. Na akkor jött rám, hogy miért ne írhatnék egy olyan Johnlockot, amiben John fagyit eszeget. Nehezen, de meg is írtam, ugye. :D :) Örülök, ha tetszett! ^-^ :*

      Törlés
  5. Hogy felkacagtam a végén! :D Eddig nem igazán kedveltem Harryt, de most nagyon a szívembe lopta magát. :) És Sherlock milyen aranyos volt az elején, ahogy türelmetlenkedett, ennek ellenére egyáltalán nem sürgette Johnt. :P Aztán ahogy megpillantotta a fagyifoltocskát, szinte hallottam, ahogyan megkondulnak Sherlockban a harangok. :D

    Imádtam ezt a ficecskét is! :3 Köszönöm, hogy olvashattam! ^^

    VálaszTörlés

© Halucynowaa | WS | X X X