oldalak

2013. június 19., szerda

Már várnak minket

első fic:) nem slash, és nem is a legjobb, sorry. :/



Egy hajdan volt dicsőséges kastély egyetlen, éppen maradt tornyának párkányán egy 17 éves, fekete hajú, zöld szemű fiú állt. Mögötte egy vele egykorú szőke srác figyelte őt szürke szemeivel. Harry Potter szótlanul bámulta a régen gyönyörű parkot, amit néhol kiégett foltok tarkítottak, mutatva a halálos ütközetet, ami itt dúlt. A lemenő nap furcsa árnyékokat vetett a földre és a falakra. Harry felsóhajtott. Négy napja ölte meg minden idők leghatalmasabb fekete mágusát, Voldemort Nagyurat, és még eltemetni sem volt idejük mindenkit. Minden halál egy-egy súlyos láncként nehezedett a lelkére. Sok barát, család tag, ismerős veszett oda a küzdelemben. Ront, és a teljes Weasley családot, Hermionét, Remust, és feleségét Tonksot. A kis Colin Creeveyt és testvérét, Dennist. Dumbledore is már egy éve nyugszik a föld alatt. Halálát lelte McGalagony professzor és Perselus Piton is, akiről végig azt hitte, hogy az ellenséggel tart. Tőle már soha nem kérhet bocsánatot amiért gyávának nevezte. Madame Pomfreyt, Rémszemet... és Siriust is két éve nyugszik a föld alatt. Dumbledore Seregéből egyedül Neville maradt életben, már ha azt életnek lehet nevezni. A túl sok Cruciátus-átoktól megbomlott elmével, most a szüleivel egy szobába került. Őket már semmi nem választhatja el. Neki, Harrynek senkije nem maradt.
- Mit akarsz Draco? – hangja megfáradt volt a sok testi-lelki fájdalomtól amit átélt. Draco megborzongott. Soha nem hallotta még ennyire elveszettnek a Kiválasztottat. Másfél éve állt Harry oldalán, így alkalma volt rendesen megismerni a fiút, aki egyáltalán nem hasonlított arra a képre amit ő alkotott róla. Most azonban hiányzott belőle az az élet, ami mindig is a fiú sajátja volt.
- Csak figyellek, nehogy valami butaságot csinálj. – Harry lassan megfordult.
- És mégis mi az, amit te butaságnak gondolsz? – A szőke összevonta a szemöldökét.
- Nem is tudom… Mondjuk, hogy öngyilkos legyél. Igencsak megkönnyebbülnék, hogyha lemásznál arról a párkányról. – A zöldszemű vállat vont, és visszafordult a park felé.
- Ugyan, miért maradjak életben? Mindenki, aki számított nekem elveszettem. Mondj egy jó okot, és akkor megfontolom. – Malfoy összezavarodott. Erre mit mondjon? Neki sincs sok oka, hogy ezen a tetves világon maradjon. Az édesanyját Voldemort megölte, apja egy nappal ezelőtt dementorcsókot kapott azokért a bűneiért amiket a Nagyúr bukásáig elkövetett. Egyedül Harry miatt nem ugrott be egy halálos átok elé még a küzdelem során. Nem akart teljesen egyedül maradni. De ha elveszti utolsó barátját is, akkor nincs értelme ennek az egésznek. Nagyot sóhajtott és felmászott Potter mellé a párkányra. Elkuncogta magát, mikor meglátta a döbbent arckifejezését.
- Draco… Mit csinálsz? –
- Nem egyértelmű, Potter? – váltott egy enyhén gúnyos hangnemre. – Az utolsó barátommal levetem magam ebből a toronyból, elvégre meggyőzni, hogy ne tegye, úgysem tudom. Miért minek tűnt? – Harry halkan felnevetett. Szemeibe egy kis fény költözött.
- Tudod, mi jutott eszembe? – A szőke megrázta a fejét. – Hallottam egyszer egy idézetet a halálról. Gyönyörű volt. –
- Szerintem, elmondhatnád. Frappáns végszó lenne. – A fekete hajú srác felkacagott.
- Hát, valahogy így hangzott:
„S úgy fogok majd otthon meghalni,
Mint egy kölyök,
Akinek tréfa volt az élet,
És ok nélkül pihenni tér meg.”*-
Draco visszaemlékezett a sok szépre, amit itt élt át. És a sok fájdalomra. A barátok elvesztésére, vagy éppen árulásukra.
- Végül is… Ez volt az otthonunk nem? A Roxfort. – Harry elmosolyodott.
- Igen, az volt. Az első és egyetlen hely ahol igazán jól éreztem magam. – Draco szintén elmosolyodott.
- Esetleg menjünk. Szerintem várnak minket. – Kiálltak a párkány legszélére. Utoljára még egymásra vigyorogtak, majd egyszerre leléptek a mélybe. Pár másodperc múlva már ott voltak, ahova vágytak. Dracónak tényleg igaza volt. Már várták őket.

*Ady Endre idézet

3 megjegyzés

  1. Aztajóélet... istennek hála, hogy rábukkantam erre a ficedre. De rég olvastam már HP fanficet, hát még ilyen zseniális angstot. Köszönöm az élményt!♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, én köszönöm, hogy olvastad! Tényleg tetszik? Szerintem nagyon borzalmas lett. Mentségemre szolgáljon, hogy az elsők között van. A másikat, azt meg elsuvasztottam valahova a gépemen, és csak nagy ritkán olvasom el, emlékeztetve magamat, hogy hogyan nem szabad írni. xD

      Törlés
  2. Édes istenem, rég nem olvastam már ennyire szívszorító HP-ficet. :( Most összetörted a pici szívem, de nem érdekel. Megyek, és összerakom, aztán ha újból írsz ilyet, megint összetöretem. :)

    Köszönöm, hogy olvashattam! :)

    VálaszTörlés

© Halucynowaa | WS | X X X